CIKLUS UTÁNI TERÁPIA (PCT)

Ezt nevezik "ciklus utáni összeomlásnak", és ez a szteroidhasználat egyik nemkívánatos aspektusa. Ahogy a mondás tartja, mindennek megvan az ára, és a szteroidok esetében az egyik ilyen ár (legalábbis átmeneti) a természetes hormontermelésed. Ami történik, az nagyon egyszerű; amikor szteroidokat szedsz, a tested leállítja a hormontermelésedet. Ha abbahagyod a szteroidok szedését, akkor maradhat egy rés, amíg a tested újra elkezdi a saját termelését. Itt alacsony androgén- és normál kortikoszteroid-szintekkel szembesülhetsz. A teste végül felismeri és helyreállítja az egyensúlyhiányt, de ez hetekig vagy akár hónapokig is eltarthat. Ez a rés fiziológiailag rossz hely, mivel a kortikoszteroidok catabolic hatását kiegyensúlyozó normális androgénszintek nélkül az új izomtömeg nagy része elveszhet. Ahhoz, hogy segítsen a testének megtartani a méretét, gyorsan helyre kell állítania az endogén tesztoszterontermelést. Az erre szolgáló módszerek mindenhol másnak tűnnek: "Vegyél HCG-t, ne vegyél HCG-t, használj aromatázgátlót, csak Clomidot, felejtsd el a Clomidot és vegyél Nolvadexet". Melyik lehetőség a valóban legjobb? Annak megértése nélkül, hogy pontosan mi történik a szervezetedben, és miért segítenek bizonyos vegyületek a helyzet javításában, a megfelelő ciklus utáni terápiás (PCT) program kiválasztása meglehetősen zavaros lehet. Ebben a részben az antiösztrogének és a HCG szerepét tárgyaljuk ebben a kényes időablakban, miközben részletezzük a használatuk hatékony stratégiáját.

A HPTA tengely

A hipotalamusz-hipofízis-mellékhere tengely, vagy röviden HPTA, a szervezet természetes tesztoszterontermelésének termosztátja. Ha túl sok a tesztoszteron, a kemence kikapcsol. Nem elég, és a fűtés felkapcsolódik (egyszerűen fogalmazva). Beszélgetésünk céljaira úgy tekinthetünk erre a szabályozó folyamatra, hogy három szintje van. A csúcson az agy hipotalamusz régiója található, amely a GnRH (Gonadotropin-Releasing Hormon) hormont szabadítja fel, amikor több tesztoszteron iránti igényt érzékel. A GnRH jelet küld a tengely második szintjének, az agyalapi mirigynek, amely válaszul luteinizáló hormont szabadít fel. Röviden LH, ez a hormon serkenti a heréket (harmadik szint) a tesztoszteron kiválasztására. Az azonos nemű szteroidok (tesztoszteron, ösztrogén), amelyek termelődnek, a dolgok ellensúlyozására szolgálnak, azáltal, hogy negatív visszacsatolási jeleket adnak (elsősorban a hipotalamusz és az agyalapi mirigy felé), hogy csökkentsék a tesztoszteron kiválasztását. A szintetikus szteroidok ugyanezt a negatív visszacsatolást küldik. A tesztoszteron-szabályozó tengelynek ez a gyors háttere szükséges a vitánk folytatásához, mivel először meg kell vizsgálnunk a mögöttes mechanizmusokat, mielőtt megérthetnénk, hogy a HPTA ciklus utáni természetes helyreállítása miért lassú folyamat. Csak ezután tudunk egy kiegészítő gyógyszerprogramot végrehajtani a hatékony kezelés érdekében.

Herék deszenzibilizáció

Bár a szteroidok elsősorban a gonadotrop hormonok szintjének csökkentésével nyomják el a tesztoszterontermelést, a gyógyszerek elhagyása után a HPTA helyreállításának nagy akadálya meglepő módon nem az LH. Ezt a problémát egy 1975-ben publikált tanulmány világosan megmutatta. Itt vérparamétereket, köztük a tesztoszteron- és LH-szintet figyelték olyan férfi alanyoknál, akik 21 héten keresztül hetente 250mg tesztoszteron enanthate injekciót kaptak. Az alanyok a gyógyszer abbahagyása után további 18 hétig maradtak a vizsgálat alatt. A vizsgálat kezdetén az LH-szintek a tesztoszteron emelkedésével közvetlen összefüggésben elnyomottá váltak, ami várható volt. A dolgok azonban egészen másképp alakultak, miután a szteroidokat kivonták. Az LH-szint gyorsan (a harmadik hétre) emelkedni kezdett, míg a tesztoszteron szintje jó ideig alig mozdult. Valójában átlagosan több mint 10 hét telt el, mire egyáltalán észrevehető mozgás kezdődött a tesztoszterontermelésben. Ez az összefüggés hiánya világossá teszi, hogy az androgénszint helyreállításában nem feltétlenül az LH szintje a probléma, hanem sokkal inkább a herék sorvadása és az LH-val szembeni érzéketlenné válás. Az inaktiválási időszak után a herék tömegüket vesztették (elsorvadtak), így képtelenné váltak a szükséges munkaterhelés elvégzésére. Az elhúzódó ciklus utáni ablakot hasonlóképpen már nem tekinthetjük az alacsony tesztoszteron és az alacsony LH szintjének. Ennek nagy része valójában alacsony tesztoszteron és normális (sőt, magas) LH.

Az antiösztrogének szerepe

Fontos megérteni, hogy az antiösztrogének önmagukban nem elegendőek a normál endogén tesztoszterontermelés helyreállításához egy ciklus után. Ezek a szerek általában az ösztrogének negatív visszacsatolásának blokkolásával növelik az LH-szintet. Az LH azonban gyorsan, segítség nélkül, magától is visszaáll a ciklus után. Ráadásul ebben az ablakban nincs megemelkedett ösztrogénszint, amelyet az ösztrogénellenes szerek blokkolhatnának, mivel a (most elnyomott) tesztoszteron a férfiaknál az ösztrogének szintéziséhez használt fő szubsztrát. A szérum ösztrogénszintje itt valójában alacsonyabb, nem pedig magasabb. Bármilyen ösztrogén-visszaesés, amely a ciklus után következik be, szintén a tesztoszteronszint visszaesésével együtt történik, nem pedig azt megelőzően (a ciklus utáni androgének és ösztrogének arányában egyensúlyhiány van, de ez egy teljesen más téma). Önmagukban nem látunk olyan mechanizmust, amelyben az ösztrogénellenes gyógyszerek hatékonyan segíthetnének itt. Azt viszont látom, hogy ezt a tényt könnyű figyelmen kívül hagyni. Az orvosi szakirodalom tele van olyan hivatkozásokkal, amelyek azt mutatják, hogy az antiösztrogén gyógyszerek, mint a Clomid és a Nolvadex, növelik az LH- és a tesztoszteronszintet a férfiaknál, és normális helyzetekben valóban elég jól ellátják ezt a funkciót. Ha ezt kombináljuk azzal a ténnyel, hogy ugyanilyen sok tanulmány található, amely azt mutatja, hogy a szteroidhasználat csökkenti az LH-t, amikor elnyomja a tesztoszteront, akkor láthatjuk, milyen könnyű lenne arra a következtetésre jutni, hogy az LH-ra kell összpontosítanunk. Elkerülnénk a valódi problémát, a herék deszenzibilizációját, hacsak nem vizsgálnánk valóban az érintett hormonok tényleges helyreállítási arányait. Ha ezt megtesszük, azonnal kevés értéket látunk abban, ha kizárólag az antiösztrogén gyógyszerekre összpontosítunk.

A HCG szerepe

Mivel az antiösztrogének önmagukban hatástalannak bizonyultak, a gyógyulás felgyorsítása érdekében a HPTA egy egészen más szintjére kell összpontosítanunk: a herékre. Ehhez szükségünk lesz a HCG injektable gyógyszerre. Ha nem ismeri, a HCG, vagy Human Chorionic Gonadotropin egy vényköteles termékenységi szer, amely a szervezet természetes LH-ját utánozza. Bár a herék ugyanúgy érzéketlenek erre a gyógyszerre, mint az LH-ra (ugyanazon a receptoron keresztül működnek), mi mért gyógyszerként adjuk be, és ezért nem korlátozzák a saját LH-termelésünk korlátai. Más szóval, jó közeli dózist adhatunk magunknak (annyi LH-t, amennyire valóban szükségünk van), természetellenesen magas stimulációs szintekkel sokkolva a heréket. Azt akarjuk, hogy olyan szintet érjen el, ami meghaladja azt, amire a szervezetünk, még antiösztrogénekkel támogatva is, önmagától képes lenne. Az eredménynek az eredeti heretömeg gyorsabb helyreállításának kellene lennie, ami lehetővé tenné a normál tesztoszteronszint sokkal hamarabb történő kibocsátását, mint egy ilyen kiegészítő program nélkül. Most azt látjuk, hogy a HCG valójában a ciklus utáni kulcsfontosságú gyógyszer, és az antiösztrogének inkább támogató szerepet játszanak.