Tesztoszteron a nő számára

A "Tesztoszteron a nőknek" című tanulmányból Az anabolikus és androgén hormonokat általában csak a doppingügy negatív fényében vagy a sportolók által ezekkel az anyagokkal való visszaéléssel összefüggésben látjuk. Sajnos sok orvos még mindig nem fordít elég figyelmet ezekre a hormonokra, vagy nem használja őket még olyan esetekben sem, amikor az indokolt lenne. Nemrégiben egy orvosi szerveren rábukkantam egy meglehetősen érdekes tanulmányra a tesztoszteronról és a női testről, amelyet Dr. Karlis Ullis és Josh Shackman doktorok publikáltak. Ez egy olyan tanulmány, amely a hormonok használatát vizsgálja a menopauza utáni kezelésben és bizonyos hormonális problémák kezelésében. Ez az esettanulmány bemutatja, hogy ezek az anyagok hogyan segíthetnek, ha orvosi felügyelet mellett, gyógyszerként alkalmazzák őket.

Ebben Dr. Ullis egy húszas évei végén járó páciens esetét mutatja be, akinek látszólag jelentéktelen fogyási problémája volt. Problémája nehezen megoldhatónak tűnt - naponta végzett testmozgást, aerobik- és súlyzós edzésekből álló programja kiegyensúlyozott volt, étrendje racionális. Ullis szerint ebből a szempontból minden rendben volt. A nő efedrin és koffein kombinációját szedte (ez a tanulmány abból az időből származik, amikor az efedrin és a koffein zsírégetők engedélyezett összetevője volt az Egyesült Államokban), és valamilyen fogyókúrás gyógyszert is szedett. De semmi sem működött. Hormonvizsgálata nem mutatott semmi jelét pajzsmirigy-alulműködésnek vagy más problémának - egészen addig, amíg Dr. Ullis a tesztoszteronszintjére nem összpontosított. Ez volt az egyetlen, amelyik rendkívül alacsony volt. Dr. Ullis megállapította, hogy ez volt a problémái valódi oka.

Dr. Ullis rámutat, hogy míg a tesztoszteron és az alacsony zsírtömeg + megnövekedett izomtömeg kapcsolata a sportolók számára már jól ismert, az orvostudományban ez a tudás gyakran hiányzik, és az anabolikus hormonokat egyáltalán nem használják, még olyan klinikai kezelésekben sem, ahol segíthetnének. Különösen a menopauzában csökken az összes hormon termelése, beleértve a tesztoszteront is, amelynek termelése akár teljesen le is állhat. Sok menopauzában lévő nőnek ma már rutinszerűen adnak hormonokat, például ösztrogént és progesztineket, de a tesztoszteron adására még senki sem összpontosított. A mesterségesen adagolt ösztrogén és progeszteron magas szintje és a tesztoszteron hiánya miatt a menopauza utáni nők alig tudnak megszabadulni a testzsírtól, és az egész test összetétele egészségtelenül megváltozik.

Dr. Ullis azon tűnődik, hogy a tesztoszteron nőknek történő beadása miért vált ki akkora vitát, miközben a gazdák által a szarvasmarhák súlyának növelésére széles körben használt ösztrogént rutinszerűen adják a menopauzában lévő nőknek, akiknek az elhízás kockázata az életkor előrehaladtával nő? Sok orvos egy 1997-es tanulmányra hivatkozik, amelyben az ösztrogént kapó nőkről azt állították, hogy kisebb volt a súlygyarapodásuk, mint a hormont nem szedő nőknek. Ullis azonban rámutat, hogy ez a tanulmány nem tartalmazta a fizikai aktivitás általános megközelítését.

Ezzel szemben rámutat azokra a tanulmányokra, amelyek szerint a fogamzásgátló tablettákat (ösztrogén és progesztin alapú) szedő nők átlagosan 1,5-3 kg zsírszövetet szednek, és azok a nők, akik a menopauza után szájon át szedhető ösztrogéneket használnak, 2,5-4 kg zsírszövet felszaporodására számíthatnak. Egy nemrégiben készült tanulmány (O'Sullivan et all, 1998) elmagyarázza, hogy az ösztrogének adása, vagy az ösztrogének megnövekedett szintje izomvesztést és az % zsírnövekedést okoz azáltal, hogy csökkenti a szervezet IGF-1 szintjét.

Ullis szerint sok orvos azt állítja, hogy a tesztoszteron okozza az elhízást. Erre mutatnak rá azok a vizsgálatok, amelyeket olyan nőkön végeztek, akiknek a szervezetében magasabb a természetes tesztoszteronszint, és akiknél nagyobb arányban alakul ki az úgynevezett férfitípusú elhízás (azaz a felsőtest és a hasi terület). Ullis azonban rámutat, hogy ezekben a nőkben a kórosan megemelkedett tesztoszteronszintet általános hormonális egyensúlyhiány és magas inzulinszint, valamint alacsony inzulinérzékenység kísérte. Gyakran szenvedtek inzulinrezisztenciában, ami elhízással jár együtt.

Ullis szerint a tesztoszteron és az anabolikus hormonok rossz társadalmi megítélése miatt a tesztoszteronról és a férfiakról szóló tanulmányok nagyon ellentmondásosak és nehezen kivitelezhetőek. Egy ilyen vizsgálat elvégzése nőkön ezért szinte lehetetlen. Mégis van néhány kisebb tanulmány a témában. Lovejoy 1996-ban végzett egy vizsgálatot, amelyben összehasonlította a nandrolon-dekaonát és az antiandrogén spironolakton hatását a posztmenopauzában lévő nők testfelépítésére. Lovejoy 3 csoportot hozott létre nőkből, az első csoport 30mg nandrolont kapott kéthetente, a második csoport placebót, a harmadik pedig az antiandrogént. Minden nőnek 500Kcal kalóriadeficites étrendet kellett követnie, és azt mondták nekik, hogy semmilyen módon nem változtathatnak a fizikai aktivitásukon. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a nők antiandrogén csoportja nem veszített zsírt, a nandrolon csoportja pedig kétszer annyi zsírt veszített, mint a placebocsoport. Ezenkívül a nandrolont szedő nők a kísérlet során átlagosan 2 kg sovány izomtömegre tettek szert, annak ellenére, hogy kalóriadeficitben voltak. Ezzel szemben a placebo és az antiandrogén csoport több mint 1 kg izomtömeget veszített. Lovejoy rámutat, hogy a nandrolon nincs hatással az inzulinrezisztenciára, amelyről úgy gondolják, hogy az androgénekhez kötődik. Ráadásul a nandrolont kapó csoport csak nagyon alacsony dózisban kapott, és egy extra hétig nem tartott drasztikus diétát, és nem edzett. Ullis úgy véli, hogy magas fehérjetartalmú étrenddel és testmozgással ezeknek az eredményeknek még jobbnak kellene lenniük.

Annak ellenére, hogy a tanulmány megerősítette azt a feltételezést, hogy az androgének fontosak az elhízási problémák megszüntetésében, a tanulmány szerzői végül nem javasolták a nandrolon alkalmazását a hormonterápiában. Rámutatnak a vérzsírok enyhe eltéréseire és a derékzsírréteg enyhe növekedésére abban a csoportban, amelyik nandrolont kapott. Ullis azonban úgy véli, hogy ha a vizsgálatban tesztoszteront használtak volna, ezek a tünetek még kisebbek, vagy akár nem is léteztek volna. Azt is mondja, hogy a legideálisabb az lenne, ha olyan tesztoszteron gélt használnának, amelyet naponta lehetne használni anélkül, hogy a hormonszint ingadozna.

Ullis szerint a tesztoszteron adagoknak nem kell nagyon magasnak lenniük a kívánt hatás eléréséhez. Ráadásul megjegyzi, hogy a probléma nem feltétlenül csak a menopauza utáni nőkre korlátozódik, hanem a hormonális fogamzásgátlót szedő fiatal nőkre is. Ezeknek a készítményeknek a használata az ösztrogén- és progeszteronszint emelkedéséhez vezet, ugyanakkor csökkenti a tesztoszteronszintet. Ezért ezek a nők elhíznak, csökken a libidójuk és gyakran rosszkedvűek. A tesztoszteron és az ösztrogén helyes arányának visszaállítása a hangulat javulásához és az energia visszatéréséhez vezet. Az ösztrogének nem emelik az energiaszintet, bár gyakran így tüntetik fel őket, a természetes progeszteron nyugtató hatással van a nőkre, míg a szintetikusaknak éppen ellenkező hatása lehet - irritability, agresszió, sőt, pattanások.

Ullis elkezdett női pácienseinek tesztoszteron-készítményeket adni. Azt mondja, a cél nem a szintek normális szint fölé emelése, hanem a hormonok és azok arányának visszaállítása a normális szintre. Az adagok körülbelül 0,25 - 1 mg/ minden második nap. Ullis az állkapocs alá vagy a hónaljba kenhető gélt ajánlja. Emellett a szintetikus progeszteronkészítményeket természetesekkel helyettesíti, és csökkenti a betegek ösztrogénadagját (a legjobbnak a transzdermális ösztradiolt nevezi). A szinteket az étrendben lévő fitoösztrogének növelésével - különösen szójatermékek hozzáadásával - pótolja.

A kulcs az, hogy a hormonok megfelelő egyensúlyba kerüljenek. Amint ez az egyensúly megteremtődik, ezek a nők újra fogyni kezdenek, és még a csontsűrűség csökkenését és az izomvesztést is visszafordíthatják.
Ullis azonban rámutat, hogy ugyanez a terápia nem alkalmas a nagyon fiatal nők számára, akik még mindig anyák szeretnének lenni, de a hormonális fogamzásgátlók használata miatt problémáik vannak. Természetesen rájuk is ugyanaz a szabály vonatkozik - vagyis a tesztoszteronszint növelése -, de Dr. Ullis szerint számukra sokkal megfelelőbb a prohormon 4-androszteniol (4-adiol) alkalmazása azoknál a nőknél, akik nem szeretnének egyhamar gyermeket vállalni. Mivel a 4-adiolnak rövid a felezési ideje, és rövid ideig van a szervezetben, nem okoz annyi mellékhatást, és nem befolyásolja hosszú távon a gonádok működését és a gonadotropintermelést sem, ha rendszertelenül használják. Az egyetlen probléma az, hogy a 4-adiol csak férfiak számára készül 100 mg kapszulában (2004-ig a prohormonok legálisak voltak az USA-ban, és recept nélkül lehetett megvásárolni). Pedig a nők számára a megfelelő adagok Dr. Ullis szerint 10-50 mg körül vannak. Ullis azt tanácsolja, hogy olyan tableteket használjunk, amelyeket fel lehet osztani, és naponta ¼ - 1/3 tabletet vegyünk be. Ennek elegendőnek kell lennie a hormonális összehasonlításhoz.

Összefoglaló

A "Tesztoszteron a nőknek" című tanulmányból Dr. Ullis azt mondja, hogy míg a hagyományos "női" hormonoknak megvan a helyük a csontritkulás, a szívbetegségek és az Alzheimer-kór megelőzésében, a tesztoszteronterápiák hasznosabbnak bizonyulhatnak a nők számára, mint a férfiak számára egyes betegségek kezelésében a jövőben. A tesztoszteron és más androgéneknek az elhízás - különösen az ösztrogénes "női" típusú elhízás - kezelésében is helye lehet. Eddig nagyon kevés kutatás igazolta, hogy a nők túlsúlyosságának és elhízásának jóval nagyobb valószínűsége az alacsony tesztoszteronszintjükkel függ össze. Ráadásul a nőknél a tesztoszteron növeli az izomtömeg mennyiségét, és így növeli a metaboliszkát. Dr. Ullis nem tagadja a mellékhatásokat, de rámutat, hogy ezek a hatások messze elenyészőek az elhízás kezelésében általánosan használt gyógyszerek mellékhatásaihoz képest, amelyek pozitív hatása szintén gyorsan eltűnik a kezelés abbahagyása után. Sőt, szerinte a tesztoszteron alkalmazása az elhízás kezelésében biztonságosabb és tartósabb, mint a zsírleszívás.

Reményét fejezi ki, hogy az orvostudomány hamarosan felhagy a hagyományos koncepcióval, miszerint a férfi hormonok a férfiaknak, a női hormonok a nőknek szólnak, és felváltja azt az emberi szervezetben lévő MINDEN hormon egyensúlyának univerzális koncepciójával, mert - mint mondja - most ugyanilyen vitát vált ki a női hormonok használata egyes férfi problémák kezelésében.

PS: ez a cikk nem bátorítja a nőket arra, hogy orvosi felügyelet nélkül használjanak tesztoszteront! Mint említettük, egyelőre ezek a módszerek még tanulmányozás alatt állnak, és nem általánosan előírtak (Európában nem). A női sportolókra a tiltott szerek használatára vonatkozó WADA-szabályok vonatkoznak. A cikk az anabolikus szerek orvosi felhasználását szemlélteti.